Ha szilvalekvár, akkor sűrű, sötétlila, egyszerre édes és savanykás. Hogy hogyan lehet megoldani mindezt folyamatos bogrács mellett állás nélkül? Sütőben!
Nem, nem lesz koszos a sütő, nem fogja telefröcskölni a lekvár, sőt ránézni is csak ritkán kell, még a lábosra sem fog ráégni. Nem hiszed? Próbáld ki!
Mindössze két összetevőre van szükség és egy teljesen fém lábosra, ami befér a sütőbe:
5 kg magozott, érett kékszilva
70 dkg cukor
Az eredeti recept 70 dkg cukrot ír, de ha a szilva igazán lekvárérett és igazán édes, akkor ennél kevesebb cukorral is készíthető, sőt akár cukor nélkül is. A titok az időben rejlik és ezzel együtt az elfőzött vízben.
A művészet úgy kezdődik, hogy a szilvát kimagozzuk.
A lábost kiöblítjük ecetes vízzel (lehet, hogy az ecetes víz csak babona, de bevált).
A szilvákat lemérjük, a lábosba tesszük, hozzákeverjük a cukrot és a művet betesszük a sütőbe.
Előmelegíthetjük a sütőt, de nem szükséges, a lényeg, hogy 180-200 fokon minimum 3 órán át süssük. A szilvák körül a lé folyamatosan bugyogjon, nagyjából fél óránként nézzünk rá, néha keverjük át óvatosan.
Innentől kezdve sok lehetőségünk van. Ha igazán sűrű, klasszikus szilvalekvárra vágyunk, akkor a sütés ideje jóval több, akár 8 óra is lehet.
A lekvár szétosztásához az edényt óvatosan vegyük ki a tűzhelyre és gyújtsunk alá kis lángot, hogy végig forró maradjon.
A szilvákat hagyhatjuk darabosan, vagy közvetlen az üvegbe merés előtt turmixolhatjuk vagy passzírozhatjuk is. Míg a szilvák egészben, vidáman rotyognak, a lekvár nem fröcsög, de amint turmixolunk, a sűrű lekvár már igen barátságtalanul kezd puffogni, szóval nagyon óvatosan vele!
A szilvalekvárt merhetjük üvegekbe is, majd száraz dunsztba tehetjük, de a régi, bevált módszert is követhetjük, vagyis cserépedénybe, köcsögbe merhetjük.
A cserépköcsögöket fél-egy napra áztassuk be és a sütőben melegítsük elő őket, majd merjük tele őket lekvárral és lekötés nélkül hagyjuk, hogy jó vastag kéreg hűljön a lekvárra. Mikor teljesen kihűltek, tiszta papírral zárhatjuk le az edényeket (például több réteg konyhai papírtörlővel, ami jól szellőzik, és nem engedi a lekvárt porosodni). A lekötéssel várhatunk is pár napot, kitehetjük a lekvárokat pormentes, szellős helyre napozni, hogy biztosan száraz legyen a tetejük. Aztán mehetnek a hűvös kamrába.
Arra vigyázni kell, hogy a cserepes lekvárok, ha elfeledkezünk róluk, brutálisan ki tudnak száradni. Nekem van a kamrában több, mint 10 éves szilvalekvár, ami minőségében teljesen jó, de használatkor már forró vízzel kell hígítani, mert betonkemény lett 🙂